2009. november 30., hétfő

Az acryl festék

Eszter javaslatára acryl festéket vásároltam, sárga, kék vörös, fehér és fekete színekben és azt hittem szépen kikeverem a szükséges árnyalatokat és király leszek.


Első próbálkozásra beletört a bicskám, kénytelen voltam utána nézni a színkeverésnek.


A döbbenet a száradási idő rövidségével folytatódott.


Aztán kemény 6 órai küzdelemben sikerült megbírkózni a kiadott feladattal, és ha a művészetemmel nem is sikerült lenyűgözni oktatómat, a szorgalmat elismerve, az első értékeléskor jól szerepeltem.

Az első önarckép





A kép ismét messze esik a művészettől, de fényképmásolatnak azért elmegy. Meg is kaptam a magamét. Nesze neked precizitás. Tény, hogy ilyen arcról nem lehet babaportrét készíteni. Sajnos öregszenek a gyerekeim.


Hála a teremtőnek, csak ők!

Festményeim




Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ecsetet kell ragadnom. Az iskola kedvéért megtettem. Elkészültek az első házi feladataim, amikre büszke voltam, az értékelésig. Ott rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok festő, mert nem vagyok képes az önálló, a mai kor művészi szellemének megfelelő műveket alkotni. Másolónak talán elmehetek.



Újra iskolában

Az Internetes társkeresés 2009 évi egyik pozitívuma egy hirdetés volt a Ring Szakképző Iskola részéről. Ötvös képzés indul. Rábeszéltem magam, hogy nekem meg kell tanulnom ezt a szakmát. Jelentkeztem és már nem volt visszaút. Kellemesen csalódtam, igazán jó csapat részese lettem.